Gleditsia triacanthos

Elterjedési területe Ázsia, Afrika trópusi vidékei, Észak-Amerikában őshonos, hazánkba az 1700-as évek körül díszfának hozták be. Jellegzetessége a törzsén akár 10-15 cm-esre is megnövő tövis. Virágzata egyszerű fürtté csoportosult, benne sok apró, zöldessárgás virággal, termése hüvelyszerű, lapos, barna, később megszáradó, szentjánoskenyérnek is nevezik. Erős, tartós fáját az asztalosipar feldolgozza. Sok helyen sövénynek is ültetik, jól bírja a nyírást.
Virágfüzérei összességében – az egyes virágok csak egy-egy napig – egy hétnél is tovább nyílnak. Jó mézelő, és mivel virágzása az akácnyílás közben elkezdődhet, a méheket elcsábíthatja. Sok virágport gyűjtenek róla.