Site Overlay

A virágporról

A növények is a fajuk fenntartására törekednek, amit úgy valósítanak meg, hogy különböző módon magvakat hoznak létre, melyekből az új egyedek kifejlődnek, biztosítva a fennmaradásukat. A porzótáj és a termőtáj közösen vesz ebben részt, a nyitvatermő, valamint a zárvatermő növények esetében is, bár fejlődési különbséggel. Számunkra ez nem olyan lényeges, mert például a fenyő esetében a porzólevelek külön vannak, de nagyszámú pollenszemet termelnek, melyet a méhek gyűjtenek is. A zárvatermők fejlettebb virágában az ivarleveleket már takarólevelek veszik körül (néha hiányozhatnak), melyek védelmi és figyelemfelkeltési funkcióval bírnak. A sziromlevelek feladata a méhek szempontjából azért lényeges, mert színeikkel odacsalogatják őket. Alakra nagyon különbözőek lehetnek, elég, ha csak a rózsasziromra, a pillangós virágra vagy akár a forrt sziromlevelekre gondolunk. Színeikben is igen eltérőek, amit a bőrszöveti festékanyagok okoznak. A virágport a porzótájon találjuk, a porzó rendszerint a porzószálon lévő két portokfélből áll, amelyeket csatló köt össze, az egyes portokfelekben rendszerint 2-2 pollenzsák található, ezekben termelődik a virágpor. A portokok felnyílása változatos módon történik, pl. lyukakkal, leváló kupakkal, de leggyakrabban felhasadnak egy meghatározott középső részen, és ott jutnak ki a pollenszemek a szabadba, hogy a bibére kerülve elvégezzék a megtermékenyítést. A porzószálak alakja és száma is igen változatos lehet.

A pollenszemek alakja annyira az illető fajra jellemző, hogy arról fel lehet ismerni, melyik növényről származnak. Számunkra ez különösen fontos, mert vizsgálatukkal megállapítható a méz eredete, összetétele. Az egyes növényfajok lehetnek önbeporzók (ez a ritkább) és idegen beporzásúak, amit a virág különböző praktikákkal ér el, mint például a váltivarúság, a porzó és a termő külön időpontban történő beérése, az ivarlevelek elhelyezkedése, nagysága. A megporzásnak egészen különleges módjai fejlődtek ki, amelyek legtöbbször mechanikai alapon mennek végbe, nagyon szép példa erre a zsályafélék „mechanikai szerkezete”

A rovarmegporzás a hazai növényvilág esetében kb. 80%-ot tesz ki, ebben a méhek óriási, ám nem kizárólagos szerepet töltenek be. Bármivel is érik el a virágok a rovarok látogatását, azok vagy nektárt, vagy virágport, de legtöbb esetben mindkettőt vihetnek róluk haza. A virágpor fehérjében, szénhidrátban, zsírokban, hamuanyagban, vízben és vitaminokban gazdag, a méhek számára nélkülözhetetlen tápanyag, nélküle nincs utódgondozás, fejlődés. Igen nagy szerepe van a változatos virágporforrásnak, mert nem egyformán tartalmazza a pollen az előbb említett anyagokat. A mai mezőgazdasági termelésforma a méhek ellen dolgozik, monokultúrájával, szegényessé teszi a táplálkozást, ez pedig már olyan betegségek kialakulásához vezethet, ami a családok legyengülésével, immunrendszerük összeomlásával, akár pusztulásukkal járhat. Némi kis ellentmondás, hogy épp egyes mezőgazdasági termékek adnak számunkra nagy mézhozamot.

Nagyon fontos, hogy a biológiai sokféleség ezen a téren is fennmaradjon, hisz ez biztosítja a családok egészséges fejlődését, itt sok esetben látszólagos ellentmondás van az úgynevezett özönnövények megítélésében. Ha egy területet ellep egy hazánkban idegen növényfaj, akkor elnyomhatja, kipusztíthatja az ott élő őshonos növényeket. Ugyanakkor, ha nem olyan nagy a terület, ami a méhek röpkörzetét is lefedné, új, a méhek számára hasznos növényfajjal gazdagíthatja azt. Jelen pillanatban olyan ellentmondás ez a méhészek számára, amit a természet védelme érdekében meg kell oldani, amely természetnek a mézelő méh nagyon fontos láncszeme.

Copyright © 2021 Sebestyén József. All Rights Reserved. | Catch Foodmania by Catch Themes